Nyár van, nyár, röpke lepke száll vidáman, zendül száz madár...

Azám, csak aztán a madarak elhúznak a fenébe, nekem meg ittmarad a zimankó, fél méter hóval, meg mínusz öt fokkal körítve. És ilyenkor az embernek sz@r kedve van. - Főzzél pálinkát! - hallatszik az okos tanács, az majd helyrebillenti az egyensúlyt. A bajom csak az vele, hogy nem szeretem a páleszt. Long drinket nem lehet belőle csinálni, töményen meg igya a nyavaja. Így már, ötödik éve minen nyáron meggybort készítek és palackozom vele a nyarat. Mint a legtöbb ember, aki ilyesmire adja a fejét, én is azért választottam ezt, mert a nagykönyv szerint ezt lehet (legkevésbé) elrontani...

     Szó se róla, minden próbálkozásomat dícsérték eddig, de nekem mindegyikben volt vmi nem odaillő ízrészecske. Ha figyelembe vesszük azt, hogy minden szomszédnak van receptje a "tökéletes" meggyborról, ami víz meggy és cukor bonyolult keverékéből áll akkor elég nehéz a dolgunk. Idén minden összetevő meglett és az első eredmények is kecsegtetők, így leírom ÉN hogyan csinálom.

     Maga a meggy beszerzése felért egy Tom Cruise küldetéssel, mert idén szétverte a jég az összes meggyfát és virágjait. Mégis rászántam a pénzt és egy barátom rendkívül jutányos 320 Ft-os (!) áron szerzett nekem 30 kg meggyet (időközben a tél átvászeléséhez szükséges mennyiséget is sikerült meghatározni :P). töltöttem netről egy teljesen hivatalos és meggyfizikai alapokon nyugvó receptet:

http://hu.wikibooks.org/wiki/Gy%C3%BCm%C3%B6lcsbor/Gy%C3%BCm%C3%B6lcsnemek

Mint sokszor itt a wikipédia segített, megy jó ha az ember legoogle-ol a gép mellé és kérdez... A meggy magozásával és zúzásával nem sokat vacakoltam, mert a tapasztalat azt mondatja velem, hogy felesleges kétezer magot kiszedni, mikor 2-3 nap héjon erjesztés nem árt neki. Tehát fogtam egy, a kőművesek által csemperagasztó keverésére használatos szerszámot és egy fúrógép segítségével összeaprítottam vele a megyet egy kis, 60 literes hordóban. EGY mag sem tört szét! Három nap állás után elővettem a nagyapámtól kapott kis szőlőprésemet és beleraktam a meggyzúzalékot. Szépen lepréseltem, és az így kapott "anyaléhez" hozzá mértem a recept szerint számított vizet és cukrot. Az eredmény kb 42 liternyi vörös cukros lötty lett, amit gyorsan beleöntöttem egy 50 literes zöld ballonba és lezártam kotyogóval. Ezután 3 gramm kálium metabiszulfit következett, ami "borkén" néven ismeretes és fertőtlenítésre, valamint tartósításra szolgál. A miértje abban rejtezik, hogy a "jó" élesztőgombáknak időbe kerül kifejleszteni az elsöprő többséget és addig bizony a gonosz munkál... Ezt hivatott kiküszöbölni a szulfit.  Ahogy ez megvolt lerohantam vele a pincébe, ahogy megindult a forrás. 25 fok felett ugyanis megindul a tejsavas erjedés, ami toxinokat termel és hazavágja íz ügyileg a borocskát.

A pincében aztán 21 fokon megkezdte az átalakulást, minden külső behatástól védve. Mostanra túlvagyok az első fejtésen, ami villámfejtés volt, mert egyik reggel gyorsan leengedtem a tiszta részt a már említett 60 literes hordócskába és gyorsan elöblítettem karcherrel a ballont. Ezután visszatöltöttem a "bélést", és visszadugóztam. Előtte feloldottam még egy kg cukrot és beleöntöttem, mert egészen szárazra ért a recept szerint és én a meggybort édesen szeretem. A végső ízbeállítás során még úgyis elválik kell-e bele vmi kiegészítés. Még hátra van havi egy-egy fejtés, aztán mehet a palackozás és a fogyasztással járó "kellemetlen" feladatok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.