A fényképezés számomra varázslatos dolog. A idő megállítása, egy pillanat vizuális "elmentése".  Másik oldalról  művészet és rituálé, ami nagyfokú odafigyelést igényel.

    Első fényképezőgépem egy ezer forintos 35 mm-es Vilia nevű orosz csoda volt, amivel meglepően jó képeket lehetett csinálni. Jópár tekercset el is lőttem vele. Azért mondom, hogy lőttem, mert akkor még fogalmam sem volt a blendéről, zársebességről, képkompozícióról. Később leraktam és csak sok év múlva jutottam el digitális kompakt, majd tükörreflexes gépig. Nem vagyok tele pénzzel így beugró szintű digitálisra futotta egy közepesnek mondható obival, ami Olympus E400-at és Zuiko 14-45-öt jelent. Ez a gép kényelmes, sokoldalú, könnyű használni. Egy dolog azonban hiányzik belőle: a varázs... A fényképezés filmmel egy teljesen más világ. Az ember nagyon megfontolja, hogy mit fényképezzen, mert véges számú lehetősége van. Ára van a tetteinknek (nocsak, még itt is?). A rituálé egy jól megtervezett folyamat a film befűzésétől, a fénymérésen át a hívásig. Ha egy is kevéssé pontos, elromolhat az egész.

    So, a digitális mellé kellett egy analóg is. De nem több százezerért és nem kisfilmes.  Az van mindenkinek... Én pedig valami újat akartam. Így jutottam el a 6×6-ig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szabvány 36×24 mm helyett 56×56 mm a fényérzékeny felület. Sokkal nagyobb a részletezettség és négyzet(!) alakú a képkocka. A felület négyszerese a kisfilmnek és tizenszerese a digitálisok érzékelőjének. Valami nagyokos kiszámolta, hogy a 6×6 szabvány valami 50-70 megapixelnek felel meg digitálisban, úgyhogy felejtős bármilyen összehasonlítgatás. Vannak ugyan 22 megás hátfalak Hasselbladhoz, de az megint csak a 6×6 digitális kivitele (jóbarát). Hatalmas nagyítás készíthető róla és ha ráadásként nem Fortepanra fényképezünk, hanem Ilfordra vagy Deltára a minőség kiváló lesz. Fogtam tehát magam és vettem egy használt Pentacon six TL nevű keletnémet csodát, ami ennek a fényképezőgép családnak egyik oszlopos tagja. A gépet jellemzi a hatalmas súly (1450 gramm) nagyfényerejű alapobi és a teljesen mechanikus szerkezet. Ez a gép olyan nagy, hogy sötét sikátorban nyugodtan használhatjuk önvédelemre is. :) Elég korrekt arzenálja van záridőkből, 2,8 - 22-ig rekeszelhető, az élességet pontosan lehet állítani. Egyetlen gyenge pontja a zárszerkezete, ami nem fém, hanem szövet jellegű függöny. Ha ezt megóvjuk soáig problémamentes gépünk lesz.

    Sokáig, kivéve, ha már a megvételtől hibádzik vmalami. Ez nálam is így volt és pont a függönnyel volt probléma. nem zárt be teljesen és fényt kapott a film széle kb egy mm-es sávban. Elég bosszantó, ha le kell vágni a kép széléből. Így fogtam magam és meggugliztam a netet házi javításra vonatkozóan. Találtam is egy ausztrál manust, akinek a weblapján fellelhető a gép szétszerelésére vonatkozó anyag. Emberünk rendkívül segítőkésznek mutatkozott és elmondta a függöny utánállításának módját. 2 nappal és 4 rásznt szerelési órával később már be is volt állítva a gép. Thanks Grant! Így végre nekiálhattam fényképezni ezzel a 30 éves szerkezettel...  
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.