Úgy gondolom, hogy közel 30 éves fejjel már benőtt a fejem lágya és teljes kontrollt tartok a nagyvilágból érkező hatások fölött. Értem ez alatt a hétköznapi dolgokat minden nyűgjükkel, az érzelmi, lelki hatásokat is. Így is volt ez egészen idén május elsejéig...

    Történt ugyanis, hogy népesebb társaságban készültünk eltölteni a munka ünnepét. A régi törzsgárda mellett megismertem új embereket is, többek közt egy régi barátom általam eddig még sosem látott barátnőjét. Nos, ez a lányka amellett, h kitűnő beszélgetőpartnernek bizonyoult megitta a per tu-t is velem utolsó cigarettája kíséretében. Ami ezután következett az szabályosan letaglózott. :) Pár perc múlva megjelent egy sörösdobozzal a kezében és megkérdezte, hogy ki tudnám-e segíteni egy szállal, mert ő sör mellé muszáj cigizzen. Én gálánsan felnyitottam "just in case" dobozomat, és feléje nyújtottam. Erre ő elővett egy üres cigisdobozt és jedi elmetrükköt alkalmazott. Rámnézett hatalmas őzikeszemeivel és azt mondta, hogy akkor adjak már neki 4-5 szálat, hogy ne kelljen egyfolytában jönnie újabbat kérni...

    Én gondolkodás nélkül nyújtottam a cigisdobozt és adtam amennyit csak kért. Sőt, már az forgott a fejemben, hogy bocsánatot kérek, amiért ez nem nekem jutott eszembe! Egy perc múlva ocsúdtam a mágia hatása alol és csak hüledeztem, hogy a sziklaszilárd logika hogy hullott apró darabokra a női hatalom ereje alatt... :)

Bizony mondom néktek féljétek az ERŐT!   ;)  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.