Talán egy hónapja olvastam egy igen felemelő cikket a borotválkozásról. Az írás Orosz Péter szerzeménye, ajánlom mindenkinek:

http://kispad.hu/blog/200607/a-borotvalkozas-jobarat.html

Már régen sejtettem, hogy valami baj van ezzel a modern szőrtelenítéssel. Kipattog az ember bőre, már a bliszterből kivéve sem éles a penge (hiába van 3 egy fejben!), nem is beszélve a csípős arcszeszről... Sokáig a Gilette egyik kétpengés, cserélhető fejű darabját használtam mint bevált dolgot. Aztán mikor elfogyott a fej, kajtattam a butikokat, hogy találjak borsos áron tartalék fejet. Úgy döntöttem elég volt.

A cikk által felpezsdülve felmentem az ebay-re és rábiddeltem egy 1965-ös gyártmányú SCHICK márkájú mesterdarabra. 10 kemény amerikai dollárért sikerült is megkaparintani, mivel minden eszement a gilette kortárs borotváira licitált (el is mentek 60 dollár körül a valamikori egy dolláros darabok).

Mikor ez megvolt, átmentem offline-ba, illetve "déembe" és beszereztem egy kellően jó (és olcsó) pamacsot, pengét és krémet. A cikk eltanácsolt a gilette zsilettől, mert az ukrán variáns nagyon rossz minőségű. Így maradtam a tradícionális angol márkánál ami wilkinson és pont. :P

Ezután felgyorsultak az események. Otthon nekiálltam a műveletnek:

- tusolás arcbőr és szőrpuhítás végett

- pamacs baáztatása forróvízbe hasonló okok miatt

- penge "betöltése" a razorba

- arc habosítása

- borotva archoz illesztése

És ekkor jött a meglepetés! A saját súlyától erőkifejtés nélkül, pehyelkönynen szaladt a borotva! Sercegve hulltak a szőrszálak nulla irritáció mellett. Egy darab penge jobban végezte a 3-4 munkáját, ami a mai divatos készülékekben van. Nem is beszélve a pamacs által keltett tökéletes habosításról, ami nem egyenértékű az arcra felvitt 4 centiméter vastag habréteggel... Kézzel dörgölgetve nem képződik kritikus filmréteg az arcbőrön. A műelet után ne felejtkezzünk el a hidegvizes arclemosásról (pórusösszehúzás) és törlésről. A törölközővel csak felitatni szabad a vizet, dörzsölni tilos! Arcszesz teljesen fölösleges, hacsak nem szeretjük a pacsuli illatát lengeni magunk körül. :)

Aki kedvet kapott, csak bátran, nem fog csalódni. Ezután nem lesz reggeli kényszer a borotválkozás. Meg nem is rossz dolog fülig érő szájjal borotválkozni menni. :D

 

Fekyta

 

 

 

 

Üdv Mindenkinek!

Végre elindult a nagy project, elkezdtem otthon a második generációs szélgenerátoromat építeni. Hasonló lesz mint az első, néhány változtatással...

 

Először is sikerült szereznem 9 méternyit kőolaj-fúrótornyoknál használatos fúrószárból. Kiskertünkből hamarosan hatalmas oszlop fog kinőni, tetején egy 3 méter átmérőjű rotorral. Az áramtermelő szerkezet ezúttal is az LG direct drive rendszerű mosógépmotorja lesz (hacsak nem kerítek vhonnan addig egy 3 kw-os DC szervomotort), csak áttétel nélkül, minél nagyobb feszültségtermelésre állítva. Így könnyebb lesz a termelt áramot veszteség nélkül szállítani, és ha minden igaz egy kiszuperált PC tápegységbe vezetve még stabil 12 voltot is kinyerhetek belőle.

De ne szaladjunk előre ennyire. Jókora lyukat ástam az alapnak: kb 400 liter beton és 60 kg vas megy bele. Így a tőkesúly 1 tonna körül fog mozogni. Az oszlop feszítő kötelek nélkül fog állni, mint a kulcsi erőmű. legnagyobb sajnálatomra farka is lesz a szerkezetnek, túl körülményes lenne megoldani a szélirányba fordító mechanikát. Nem azt mondom, h lehetetlen, de most nincs rá keret...

A képeken a jelenlegi állapotok láthatóak, folytatás nemsokára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       Menjünk egyel tovább. A sörkollektor igen kiváló eszköz házunk melegítésére, viszont van egy hiányossága... Nem tud hőt raktározni, illetve csak akkor "múkodik" ha süt a nap. Ennek ellensúlyozására használható a napkollektor amivel vizet melegítünk.

       Működése végtelenül egyszerű: a háztetőn elhelyezett abszorber (hőelnyelő) egység begyűjti a napenergiát és egy, a házban lévő hőszigetelt tartályba jutattja azt. A közvetítő közeg általában csapvíz, fagyálló folyadékkal keverve. Hőtárolásra talán a víz a legjobb eszköz: fajhője kiváló, nem toxikus és olcsó. A hőtároló kapacitását csak csak a kedvünk és pénztárcánk mérete szabja meg. Én személy szerint egy 250 literes lemezhordót használok, ami sorba van kötve a vízmelegítővel egy hőcserélőn keresztül. Ez kb. 2 napnyi tartalékot jelent. Ha a tartályban raktározott meleg nem elégséges a komfortos fürdéshez, akkor a bojler egyszerűen rásegít. Nem mindegy, hogy 15 fokról kell vizet melegíteni 60-ra, vagy 48 ról! Így még télen is jelentős csökkenés várható kiadásainkban.

       De térjünk vissza a tartályhoz. Ez egy síma galvanizált lemezhordó, amiben vmi élelmiszeripari anyagot tároltak valaha és 600 (!) Forintért vettem egy MÉH telepen. A hőcserélő benne (ami átadja a tartály melegét a vízhálózatnak) 20 m 15 mm átmérőjű vörösréz cső, amit fűtéshez szoktak használni. Ez a tartállyal együtt plusz egy magnálium bojleranód (az elektrokémiai korrózió ellen, ugyanis a réz nem szereti az alut és cinket) kb 18 eFt-ból jött ki. Egy hasonló térfogatú, hőcserélővel ellátott gyári tartály 200 EZER Forint... Ugye megéri kicsit agyalni! Az abszorber szintén "hómméd" kivitel: kb. 5 nm egyszerű lapradiátor van felrakva a tetőre, becsövezve, elszigetelve, feketére festve. Ez a munka kicsit több anyagi- és időráfordítást kíván mint a sörös, de nagyon gazdaságos. A szerkezet vezérléséhez egy kis segítséget kellett kérnem egyik ismerőstől, aki készített nekem egy áramkört ami a hőelnyelő és a puffertartály hőkülönbségét figyeli. Ha ez az érték 10 Celsius fok fölé megy bekapcsol, ha alá esik kikapcsol a keringetés. Jut eszembe keringetés. Ezt egy egyszerű cirko kazán keringető szivattyúja oldja meg. Ugye nem volt hülyeség a multkor elhozni egy tökéletesen működő modellt a MÉH telepről EGYEZER forintért?! Mivel a bolti 15-25 körül mozog, nem is fejtegetem tovább. a rendszer kb 4 kW  teljesítménnyel melengeti a vizet, ami egy nyáron a melegvízszámla teljes kiváltását jelenti, ősszel és tavasszal pedig 50-70 %-ot. Itt megjegyezném, h a magyarországi viszonyok NEM alkalmasak a napkollektorral való fűtés kiváltására! Rásegíteni persze más tészta... Nem is fejtegetm tovább a dolgot, inkább berakok néhány fényképet a rendszerről, mert néha egy-egy kép többet mond mint ezer szó. előtte azonban a szükséges információ helye:

www.napenergia.fw.hu (gyakorlat fül)

vagy az index.hu Napenergia? Napenergia! fóruma  

 

Bárkinek kérdése/kérése van nyugodtan forduljon hozzám, segítek amiben tudok. Jó megjegyezni ezek a források karnyújtásnyira vannak, és használatukkal nem csak spórolunk hanem a környezetünket is védjük!

Jó lét és sok napsütést!  (Asszem ebben a bejegyzésben célszerű is) :)

 

Hogyan is lesz ezekből

ez?

Először is marha sok sört kell inni. :D Ezért is nagyon kellemes dolog sörkollektort építeni. Azon túl, hogy meleget ad ha befejeztük, "áldozatos" munkával kell előkészíteni hozzá az alapanyagot. A legyártás maga nem túl bonyolult: ragasztás, fúrás, némi ács és lakatosmunka, no meg egy daruskocsi kell hozzá, ha valai botor módon (mint én) a háztetőre akarja rakni. Ebben a témában szinte minden segítséget megtalál(hatunk) az erre a célra készített oldalakon, úgymint:

www.napenergia.fw.hu (gyakorlat fülön belül)

vagy:

www.sorkollektor.hu

A "találmány" lényege, hogy egy lelkes Magyar amatőr ezermester (sztgyi olv- és fórumtárs) tanulmányozott egy kanadai lapot, ahol vékonyfalú alumínium csővezetékekben levegőt keringettek, kívülről meg sütötte a nap. És itt jön a Magyar találékonyság! Van ám nekünk vékony falú erős edényzetünk, amit kis átalakítással lehet használni ilyen célra... ennek folymata:

ad 1: tetszés szerint ürítsük ki a sört a dobozból (NE a földre!)

ad 2: fúrjuk ki a tetejét és alját a dobozoknak

ad 3: igyunk egy másik sört (sok doboz kell, meg fel is kell dobni a melót. :)

ad 4: készítsünk légterelőket a turbulens légáramlás elősegítésére (leírás a linkekben!)

ad 5: ragasszuk össze a terelőkkel oszlopokká a dobozokat és igyunk egy sört.

Ezután készítenünk kell egy hőszigetelt dobozt, üveg vagy polikarbonát-lemez fedéssel, ami a napenergiát 95-98%-os hatékonysággal átengedi. Építsük bele a matt feketére festett sörösdoboz csöveket, majd zárjuk le. Ezután már csak pár méter légtechnikai csőre, egy szűrőbetétre és egy ventilátorra van szükségünk. Ne feledjük: az építés minden fázisa megtalálható a fenti oldalakon, de akinek bármi kérdése van, hozzám nyugodtan fordulhat. Egy ilyen szerkezet negyon kevés áramot használ fel a működéséhez akár és akár több kilowattnyi hőenergiát juttat be lakásunkba. Élettartama megfelelő kivitelezés mellett akár 30 év is lehet, előállítási költsége még hatalmas méretekben is töredéke a hasonló teljesítményű napkollektorokhoz képest!

 

Sok sikert az építéshez és jó lét!

 

 

     Még a '70-es években... Várjunk csak. Akkor még nem is éltem. :) Szóval korábban kezembe akadt egy jó régi Ezermester szám 1976-ból (ha jól emlékszem) a borítón reklámozva egy áramtermelő szerkezetet. Talán ez adta a kezdő lökést ahhoz, hogy meg merjek építeni egy ilyen szerkezetet házilag.

    Így az elején említenék pár szót az éípítésről... A szükséges anyagi vonzaton kívül nem árt, ha van némi "vasas" előképzettségünk, egy közepesen (legalább!) felszerelt műhelyünk, egy jó és olcsó esztergályos ismerősünk és rengeteg kitartásunk. Elmondanám továbbá, hogy én nem kimondott tervrajz alapján építkeztem. Nálam a zöldenergia szeretete szívből jön és úgy készítem, mint festő a művét. Persze a számítások is fontosak, hiszen működnie is kell a műnek (hisz az lenne a cél), másrészt meg ki akar éjjeli viharban sorozatos hangrobbanásokra ébredni, amit a rosszul megválasztott lapát és kreületi sebeség okoz. :)

     Nem tudok pontos receptet adni az építéshez de az alapokat elmondom. Az első és legfontosabb dolog: tudni kell fejben összerakni és modellezni a dolgokat. Leonardo da Vinci elképesztő tudása abban rejlett, hogy képes volt fejben megépíteni és működtetni(!) a dolgokat. Ehez van egy ökölszabály: minden óra gyakorlati munkához kb 10 elméleti is tartozik. A házi kivitelezésnél törekszünk továbbá használt vagy hulladék anyagokból építkezni csökkentve a kiadást és az újrafelhasználás jegyében ügyködni. Ennek fő forrása egy jó kis MÉH telep. Millió tárcsa, cső, lemez, különféle alakú vashulladék esik ki az ipari vágó és sajtoló gépek alól, aminek nagy részét elszállítják ilyen telepekre. Azon felül, hogy valódi "kincskeresésre" indul ilyen helyeken az ember, a fellelhető anyagokból folyamatosan építeni kell fejben a gépet, így a tervrajz folymatosan változik. Ezek mellett bagóért vehet az ember hibátlan dolgokat (én is találtam és vettem pl 1000 Ft-ért tökéletes gázkazán keringető szivattyút, ami boltban 25000)

     Ha ezek után még mindig megvan a lelkesedés és nem risztottalak el (kedves olvasó) az építéstől akkor fogjunk hozzá... :) Az első dolog a megfelelő terep. 2-300 méter átmérőjű körben lehetőleg ne legyen fa vagy más zavaró tényező, és legalább 10 méteres magasság szükséges a zavartalan légáramlás miatt. Aszerint, hogy elektromos áramot szeretnénk előállítani vagy vizet kitermelni például öntözéshez lassú vagy gyors járású lapátot kell készítnünk. Nem mindegy a lapátok száma sem. Valami oknál fogva az emberi szemnek ergonómikusabb a páratlan számú lapátrendszer. Megvan mindkét rendszernek az előnye illetve hátránya. A kevés lapát nagy üzemi fordulatot és kis nyomatékot eredményez, míg a lassú járású sokkal alacsonyabb szélsebességen elindul, nagyobb nyomatékot ad, viszont üzemi fordulata töredéke az előbbinek. Így aztán lehet gondolkozni rajta, hogy mi a célunk, és melyiket lenne érdemesebb. Ezekben a dolgokban sokat segíthet a zoldtech.hu oldal számítási szoftvere:

http://www.zoldtech.hu/szamitasok/szelkerek

A témában pedig az index.hu oldal fórumai közül ajánlom a szélerőmű, avagy áram házilag topikot:

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9106929

Utoljára pedig a kendvenc ausztrál oldalam (ilyen rendszerű az én gépem is)

http://thebackshed.com/   (hátsó fészernek vagy sufninak fordítanám :)  )

Ezekkel a segítségekkel, megfelelő utánolvasással (van mit) már elég információhoz jutunk egy szélgenerátor építésében. Még pár hasznos tipp: olcsó megoldás a PVC szennyvízcsőből kivágott lapát, olajos fúrószár toronynak, tehát minden egyszerűen beszerezhető dolog! Most nem megyek bele energiatárolásba, pontosabb számításokba, mert ez mégis csak egy blog és 2 napig lehetne olvasgatni. :P . Akit érdekel a dolog mélyebben, írjon nekem, szívesen segítek a problémákban.

     Summázva a dolgot, kitartó munkával, kellő odafigyeléssel jólműködő szélerőművet lehet összehozni a gyári ár töredékéből... Jó lét!

 

      Az egész dologgal jobban kellene foglalkozni. Manapság kezdenek ráébredni az emberek, hogy valami nincs rendben a természettel... 40 fok van nyáron, eltűnhet a jégsapka (reméljük nem mindkettő), és már Harry Potter szinten beszélnek valami titokzatos globális felmelegedésről. Egyre többen vagyunk ezen a Sárgolyón és kezdünk rájönni, hogy egy hermetikusan lezárt terráriumban vagyunk amit egy kőolaj-monopólium nevű okossággal mérgezünk... Mire elfogy a fosszilis energia egy kínai ipartelephez fogunk hasonlítani.

     Hogy el is kezdjem a tudatos segítséget a következőkben leírom pár tapasztalatomat és eredményemet, miként lehet otthonunkat a meglévő, kifogyhatatlan energiá(k)ból ellátni. Mivel az energia egyre drágább, és bizony egyre többet használunk belőle, igen erős gazdasági vonzata is van a dolognak. Akinek nincs végtelen anyagi forrása, az is segíthet magán. Manapság úgy állítják be, mintha a szél vagy a nap egy vadonatúj energiaforrás lenne (holott 4000 éve a sumér kultúra így hajtotta a szivattyúit) és ennek fényében vagyonokat kérnek ezekért a szerkezetekért. 

     Mire is jók ezek? Hmmm... csodára csak nagy méretben és nagy számban. Napsugárzással alapvetően kétféle energiát lehet előállítani: elektromos áramot és hőenergiát (melegvízben tárolva). Függetlenednünk a rendszertől nem leszünk képesek, de nagyban csökkenthetünk kiadásainkon, ráadásul minden egység tiszta energiával kevésbé szennyezzük környezetünket. És hát hatalmas "ingyenenergiáról" van itt szó. Gondoljunk csak bele: 24 óra alatt annyi energia éri a földet napsugár formájában, hogy egyenértékű egy USA tagállam egyéves felhasználásával... A másik kihasználható forrás a szél, ami kis Hazánkban nem annyira jellemző ugyan, mint egy Dán vagy Holland terepen, de itt is kihasználható jó hatékonysággal (például a kulcsi erőmű). Mechanikus jellege miatt kitűnően használható forgó, alternáló mozgások létrehozására, ami aztán alkalmas szivattyú- és generátor üzemre.

      Egyelőre talán ennyit, a folytatásban leírom 3 általam elkészített (működő) szerkezetemet,  amik könnyen elkészíthetők a ház (és a MÉH-telep) körül fellehető anyagokból mintegy ötöd részéből a gyári testvéreiknek. Külön jó hír annak aki szereti a sört és panelban vagy társasházban lakik: 5-600 doboz és kész is a megoldás pár kilowattnyi energia lecsapolására...

 

    

    A fényképezés számomra varázslatos dolog. A idő megállítása, egy pillanat vizuális "elmentése".  Másik oldalról  művészet és rituálé, ami nagyfokú odafigyelést igényel.

    Első fényképezőgépem egy ezer forintos 35 mm-es Vilia nevű orosz csoda volt, amivel meglepően jó képeket lehetett csinálni. Jópár tekercset el is lőttem vele. Azért mondom, hogy lőttem, mert akkor még fogalmam sem volt a blendéről, zársebességről, képkompozícióról. Később leraktam és csak sok év múlva jutottam el digitális kompakt, majd tükörreflexes gépig. Nem vagyok tele pénzzel így beugró szintű digitálisra futotta egy közepesnek mondható obival, ami Olympus E400-at és Zuiko 14-45-öt jelent. Ez a gép kényelmes, sokoldalú, könnyű használni. Egy dolog azonban hiányzik belőle: a varázs... A fényképezés filmmel egy teljesen más világ. Az ember nagyon megfontolja, hogy mit fényképezzen, mert véges számú lehetősége van. Ára van a tetteinknek (nocsak, még itt is?). A rituálé egy jól megtervezett folyamat a film befűzésétől, a fénymérésen át a hívásig. Ha egy is kevéssé pontos, elromolhat az egész.

    So, a digitális mellé kellett egy analóg is. De nem több százezerért és nem kisfilmes.  Az van mindenkinek... Én pedig valami újat akartam. Így jutottam el a 6×6-ig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szabvány 36×24 mm helyett 56×56 mm a fényérzékeny felület. Sokkal nagyobb a részletezettség és négyzet(!) alakú a képkocka. A felület négyszerese a kisfilmnek és tizenszerese a digitálisok érzékelőjének. Valami nagyokos kiszámolta, hogy a 6×6 szabvány valami 50-70 megapixelnek felel meg digitálisban, úgyhogy felejtős bármilyen összehasonlítgatás. Vannak ugyan 22 megás hátfalak Hasselbladhoz, de az megint csak a 6×6 digitális kivitele (jóbarát). Hatalmas nagyítás készíthető róla és ha ráadásként nem Fortepanra fényképezünk, hanem Ilfordra vagy Deltára a minőség kiváló lesz. Fogtam tehát magam és vettem egy használt Pentacon six TL nevű keletnémet csodát, ami ennek a fényképezőgép családnak egyik oszlopos tagja. A gépet jellemzi a hatalmas súly (1450 gramm) nagyfényerejű alapobi és a teljesen mechanikus szerkezet. Ez a gép olyan nagy, hogy sötét sikátorban nyugodtan használhatjuk önvédelemre is. :) Elég korrekt arzenálja van záridőkből, 2,8 - 22-ig rekeszelhető, az élességet pontosan lehet állítani. Egyetlen gyenge pontja a zárszerkezete, ami nem fém, hanem szövet jellegű függöny. Ha ezt megóvjuk soáig problémamentes gépünk lesz.

    Sokáig, kivéve, ha már a megvételtől hibádzik vmalami. Ez nálam is így volt és pont a függönnyel volt probléma. nem zárt be teljesen és fényt kapott a film széle kb egy mm-es sávban. Elég bosszantó, ha le kell vágni a kép széléből. Így fogtam magam és meggugliztam a netet házi javításra vonatkozóan. Találtam is egy ausztrál manust, akinek a weblapján fellelhető a gép szétszerelésére vonatkozó anyag. Emberünk rendkívül segítőkésznek mutatkozott és elmondta a függöny utánállításának módját. 2 nappal és 4 rásznt szerelési órával később már be is volt állítva a gép. Thanks Grant! Így végre nekiálhattam fényképezni ezzel a 30 éves szerkezettel...