Lately I got famailiar with the Arduino microcontroller family and it's wonderful properties. I always wanted to have something - a small computer - which I can program to a specific task, without asking a friend to do it please otherwise I cannot finish my project. This is over now. Everybody starts with "hello World" and blinking an LED, but these are not too useful things. So I decided to do something more complex. Also handy, to make good use of my DIY skills. If you are not in trouble you make one for yourself, he? :)

   I am fond of old elektronic stuff, like electron tubes. Therefore I check ebay, if I can find some. Luckily I ran into a halfling which I could use. And this was a Vacuum Fluorescent Tube from the old Russian era, when Soviet goods were ruling the World. This guy has a monumental 100*50mm digit with blueish glowing segments. Also had filaments just like vacuum tubes, and grids/anodes needing not too high voltage. The lifetime is almost endless, especially when you drive it on swithing mode. I wanted to have a steampunk look to the machine, so I designed two acryllic panels with fancy brass nuts as a frame and protection at the same time.

   The software is a kinde of a mule, I used the DS3231 real time clock module and the library as the spine of the code. The rest I made it up by selecting outputs and dedicating them to each segment of the VFD. Since I have only one digit the clock must project the time digit by digit with pauses. Reading the clock takes about 5 seconds to show the correct time. This idea is actually not so dumb: We need to slow down and pay some attention to do it. This is beneficial in this running world!

All the rest was about hundred work hours of searching, sourceing and swearing. Different power supply for the grids, filaments and for the microcontroller. Finding the right driver for the tube, and put everything to a beautiful but very tiny box. Not to mention the wiring, which I changed three time until I was satisfied with the result. But persistence always brings success, so I finished it and it is working now and showing the time on it's own and strange way... :)

     What if a man decides that he would change his old bath to a fancy corner bathtub?

First, he is out of his mind... If we put this fact under a magnifying glass it is not that simple. It is a challange of handcraft, nerves, wallet and time. What if this man is me and exactly the same happened to me? I show this venture through a few pictures what I had to do until I get this new bath.

To start, I had to remove the footing of the old bathtub. The mason who built this thing was probably building castles from volcanic stones because it took me almost a day to remove all the bricks and plaster around the bath. He has done a good job but it sucked out all my energy at the and of the day. The rubbish fulfilled a huge hp box. I always said computer technology is rock solid!

After this I put the new bathtub to its place and started levelling and installing it. Some tiles jumped off the wall, I fixed them again, then prepared the sewage, because it was afore the skirt of the tub. Then I connected it to the drain, after that I temporarily glued the tub to the wall and went to the store to by a new faucet. The edge of the bath was too high I couldn't manage to insert the old one. After this I went up to the attic to find some of the original tiles. The shape of the new bath is different than the old one so I filled up the empty surface. At the end I finalized the sealing around the edges and installed the front panel. Here is the end-result.

All in all, it took me 3 days to finish it, giving me a lot of brain-rackers but now I am happy with it and can't wait for the test run. :)

     Not so long ago, as the spring bundle out the long, cold winter nights I continued the improvement of the bobber motorcycle. After a late october test I decided to change the rear hub brake to a disc one because it's more effective and reliable. therefore I was checking the internet until I find the best solution, a pair of good disc brake enduro wheels. Unfortunately I couldn't buy them in solo, so I have an extra 21" first wheel, but I will see what can I do with it. I removed the old shitty bearings and put brand new ones to the hub, and also changed the old ribbed tire to a slick one. Now, the bike looks a lot better, not to mention the stability of the frame.

     The other thing is the muffler. It was just time to throw away the experimental junk, which I used to protect my ears. During last week I managed to get a few 40 mm stainless steel pipe and some elbows. With the help of my welder friend, he prepared the pipes to let me sketch the exhaust system. Today I installed it to the bike, and also tested. I like its sound! Also the color which formed after a few minutes of running. The ilver color of the stainless pipe turned to purple and gold which indicates something really hot is going inside this beast!

Hi!

Finally I had two days "holiday" which I could spend without continuous phone ringing and annoying tasks. The winter is knocking on the front door, so firstly I finished my gardening works. This activity was digging up the middle part of my garden. The result is the following.

After this I checked the photovoltaic panel and the battery on the attic. What I saw is disapointing. The newly installed 230 watt panel could only generate 60 watts in direct sunlight! A bit later when the elevation of the sun was higher the ampmeter raised a bit above 5 amps but is still pitiful. The other thing is, that the capacity of the battery falls when the temperature goes down. All in all, the solar backup kepps my pc running only two hours long. I definately need a forklift battery...

Later but not last, I changed the wheels on my japanese geisa (the Toyota Yaris) to prepare her to the winter season. I realized that the rims started getting rusty so I bought a matte black lack spray to repair them. Before I transferred them back to the attic I finally checked the result. It's not too bad...

Only a few things which I could do every day...

     I haven't written anything long time ago so let's see what happened in the last months...

First of all, some people disallowed my profile photos, because I took pictures of my bike with me and there was no seat on that frame. Therefore I made some effort to satisfy this demand. Lately I still work too much, so I spent night hours for metal work. First I cut out all the necessary steel parts with a hand saw, then I brought all to a professional  TIG welder at my workplace to weld them together. The fact is that I was soo curious about this technic then I asked him to give me welding lessons. I think I am a good pupil, so bought a brand new TIG welding set and started practicing it. Long story short, today I finished the structural part of the seat and intalled it to the IZH 650. I had to weld the last pieces and I think it went quite well. There is nothing left, so I bring you the result.

     I'm still talking about the pálinka. Last sunday I reached the point when I could test the equipment. The test run was amaizing, I used some old sour cherry wine (hommade as well) to distillate ethanol. 71 degrees (or 142 proof) ethanol came out the machine! Now it's a bit modified, I built in an extra cooling jacket to the spirit tube, to cool down the condensated ethanol and reduce the loss of the precious liquid. The caldron is a former 50 litre beer keg, and everything is stainless, exept the condenser coil which is copper, to have more aromatic product. Then nothing else left, let the pictures talking...

     I was always amused when I visited the local distillery institution when my grandfather collected enough fruit mash to make some pálinka. As now home destillation is allowed in my country I turned back to the idea that I should do it at home. So I checked an old website for distiller plans. I prefer the reflux style column stills, because the system is quite simple and compact. So I decided to build a bokakob still, which is a very good design by an American inventor. I slowly colleted all the stainless material, and asked some experienced welder to carry out the necesarry works. It is almost ready now, but first I'd show the distiller hed, which is my own design. The copper coil condensates the ethanol out of the steam which rises up through the column. The conical plate under sthe coil collects it to trensfer it out to the outgoing tube. The basic idea came from the Gallileo space probe's heat shield which could survive 78 minutes against the incredible pressure of Jupiter's atmosphere! So let's see what the hell I'm talking about!

     It's like a big scale. As I work more in my workplace the progress is weaker and weaker which I can provide in the bike project... But still... I'd like to show someting of my last activities. It was obvious that the I need more powerful brake than the factory default was given in the IZH 49. That old hub brake just not strong enough to slow the machine with sufficient efficiency. What is good, that the way is given, because the front fork and suspension system is inhabited from an ETZ 250 motorcycle which has hydraulic front brake. When I bought the bike the fork was already installed with  the disc, but without the brake and the actuator arm. Therefore I bought two full sets of brake system. I dismantled them to the tinyest particles to build a complete operating brake after. I think it was succesful because I have a motrocycle now which is not really able to run by itself but definatelly stops in any case I pull the brake arm... :)

      Fortunately we had a longer weekend because of the Pentecost religious holiday. I spent time to my garden and what more, some time for recreation. This ment a middle range bycicle trip to Apátfalva, where we checked our regular swim and play area at the Maros river. The water level decreased to a handable level, which means we can do our first boat trip on the Maros very soon. 

     Then we started thinking, what if we put some motor to the boat to increase the speed. Two beers later we agreed that we go for it. Of course under a certain sum of money....

     Today morning I started thinking what I have at home and whether my kung fu strong enough to carry it out. As a first step I cehcked my 38 cc former garden sprayer engine which is lightweight and strong in one. Then I collected all the parts (pump gearbox, coupling elemnets and screws) to make that boat engine. Few years ago I used it to make a motorized bycicle, but that project was not successful because of other reasons. Long story short I used the pump shaft as part of the driving rod of the propeller. Luckily I had all the parts and tools for the modification. Thanks for all the benefit of the workshop Father! Some reinforcements are missing now and the propeller too, but I can afford to buy it cheap on an auction site. I put everything together and tried it. It's working well, no complains. In the next days I design the frame which will carry the motor and will be the link between the boat and the propulsion.

Nothing else left, so lets see some pictures of the new invention...

     Soooo... The two threads of the story started bounding together. First I dismantled the old IZS motorcycle to make it to a reliable thing. First I removed the rear shock absorbers which were not else just stuck metal parts. All two shafts are bent, the absorbers weared off, as the copper sleeves in the housing. I studied the bobber frames and saw that no rear supension used at this kind of bikes. So the decision was made, I leave the springs but remove the absorbers. I fabricated a new shaft (actually two), had a new sleeve manufactured by my local latheman, and drill some additional threads. The rear suspension is ready now, works perfectly. Because of the friction between the moving parts no oil absorber needed at all. I can move on to the front forks. 

     The other thing what happened today afternoon is the balancing of the Suzuki DR650. Lately I managed to buy a brand new counter balancer chain to the 650. I was very happy because the price was only fifty percent according to the retail price. I prepared tools in my fathers workshop and succesfully put on the chain. The avoidless trial took place much to the delight of the neighbour's dogs. The engine performed well and the shaking level is decreased as well.

At last, let the photos talk instead of me. If anyone has old but useful fenders or old style motor parts in the attic just contact me!

Not so long ago the host of the DR650 arrived. It is an IZH 49 motorcycle which was made during the 1950s in Russia. Tehchnicaly it was the Soviet Union but I won't go into detailes. The frame carries the 350 cubic centimeter volume two stroke engine which has the incredible 11 horsepower performance. The engine is not needed for my plans so I will sell it. Therefore I spent a day to set the ignition, and install the carb. Then poored some gas to a half litre can and attached the battery to the ignition system. Then kickstart! After a few "kof-kofs" it started running! Loud and stinky (as a two stroke engine) but definitely stable! Good idle, fast reaction for the throttle.

Now I removed everything off the frame, even the engine. The next days I start the restoration of it, because it is not reliable now to ride it. Actually I do not ride it in this "shituation" even if someone would put a gun to my head. It's more than dangerous now.

     I arrived to the next step of the Suzuki DR650 bike project.

First.

Don't take the balance chain off the counter balancer shafts. Even if it is rattling... I just simply fed up with strange engine noise. So I removed it and put back all the other parts. Started the engine and checked what happens. It was terrible! On idle, everything seemed great, until I pulled the throttle. It suddenly become a bone cracker thing which you cannot ride having your balls intact...

Secondly.

I think I found the ideal host for my engine. It is a 1956 IZH 49 russian motorcycle which has the perfect shape to build my bobber. I bought it on an auction site. Unfortunatelly  the end price was quite high because some obsessed members were very eager to by it as well. So I won the auction, but need to refund part of the money. My plan is restore the engine of the motorcycle (anyway it is a quite good 350 ccm two stroke engine) and sell it. I will only need the frame. therefore I bought a carb for a song. This is the exact type what I need.

After receiving it I immediately merged it some solvent, then took it apart to clean all the small particles. Now it's clean and waiting for mounting.

Dear readers,

I decided to change the language of this blog because it turned out that a certain percentage of my audiance is not really able to read Hungarian. On the other hand I keep struggling to improve my english, and this will be a good practice to do it.

Sooo... After a long period I got inspired by my mechanic vein and applied something BIGGER. This means something which is 640 cubic centimeters, four valve and single cilindered. And sounds like a wounded beast... What ever. I decided to build a bobber style motorcycle from scrap and various assortment of used bike parts. This way gives me the opurtunity to freely carry out any new idea which doesn't belong to each brand. I will use everything which I can buy cheap and gives something unique to the system.

Every mechanical system has it's heart, a pump, an eletcric motor or a combustion engine. This time it is a Suzuki DR650 engine that I will use to pull the the frame and the burden (it would be me... :). I've already bought a few parts and I also had a few in the attic, so I searched for a big wooden box to collect the material until it gains to the critical mass! 

I think that is enough for now, but don't be afraid I will comment every important stage of this challange. Until it comes here are two photos of the core of the project.

May the force be with you!

      Többek közt az is jó volt 2011-ben, hogy a tél nem igazán eresztette ki a fogát. Új év elején azonban ez igencsak sikerült neki: majd befagyott a képes felem a mínuszokban.

      Legrosszabbul azonban a "drágaszág" járt, mert sokszor kényszerült csillaggarázsban aludni. Ha mégis előfordult, hogy a sajátjában éjszakázott, akkor meg a hó nem olvadt le róla, mivel a garázsban nincs fűtés. Illetve ez így ebben a formában nem igaz. Vettem ugyanis egy kis kétaknás, román kályhát "super2" névvel. Itt jegyezném meg, hogy ha csak teheted ne vegyél használt fűtőalkalmatosságot. szegecselés, mókolás, samottolás, lemezelés és még ki tudja miféle munkák várnak rád, mire használható állapotba hozod. No, pontosan ez történt velem is. 

      Legyen az elég, hogy rendbehoztam a jószágot, és beépítettem egy stucnit a garázs falába is (kívül el is fagyott a vakolás, de majd tavasszal kijavítom) és becsöveztem. Itt hívnám fel rá a figyelmet, hogy a falon kidugott cső nem egyenlő a kéménnyel... Füstölt is a szerencsétlen mint a fene. Több volt bent a füst mint kint. így szépen rá is hagytam vagy 2 hónapig, mire elszántam magam, hogy rendes kéményt építsek. Ez a pillanat ma el is jött, és olyan jól is haladtam, hogy ma este már fűtött garázsban alszik a Yaris, vagyis hóolvasztás kúrán van. Ahogy az alul mellékelt képeken is látható, először egy fali konzolt kellett készítenem, hogy megtartsa a padlásról bányászott ezer éves, 105 mm-es (már nem gyártják) csövek alkotta kéményt. Az eredmény nem is lett olyan rossz, bár egy kicsit tiri-tarka. Mindenesetre célnak kiválóan megfelel. :)

     Ma este átugrottam haverhoz egy kis "jútyúbbal" összekötött eszmecserére és közben terítékre került Fábry és Wahorn "Cadillac Drive" című sorozata, aminek orosz éráját tekintettük meg. Útjuk közben Ukrajnába vetültek és e következő beszélgetés zajlott le köztünk:

-Te figyi már! Mi is Ukrajna fővárosa?

-Hát független banki tartozás terén London.

-Maradjunk földrajzi (rendszerváltás) viszonylatban.

-Akkor Moszkva...

     A minap átugrottam haverhoz egy egésznapos heroes partira borozással egybekötve. Estefelé kitaláltuk, hogy elugrunk az egyik ismert italkimérésbe pár vbk-val megfejelendő a napot. Haver kissé kapatosan észrevette, hogy a sarokban a TV alatt van egy zenegép is. Erre elővett egy marék aprót és "megrendelt" pár zenét. Öröme azonban nem volt felhőtlen, mert a televízió nagyon hangosan szólt. Erre a csapos hölgy mondta neki, hogy lehalkíthatja az oldalán elérhető gombokkal. Erre haver:

-Nem szükséges, mert az elején is le tudom halkítani.

-Nem lehet, ott nincs gomb.

-Dehogynem. Fogod azt a széket a sarokban...

     Nyár van, nyár, röpke lepke száll vidáman, zendül száz madár...

Azám, csak aztán a madarak elhúznak a fenébe, nekem meg ittmarad a zimankó, fél méter hóval, meg mínusz öt fokkal körítve. És ilyenkor az embernek sz@r kedve van. - Főzzél pálinkát! - hallatszik az okos tanács, az majd helyrebillenti az egyensúlyt. A bajom csak az vele, hogy nem szeretem a páleszt. Long drinket nem lehet belőle csinálni, töményen meg igya a nyavaja. Így már, ötödik éve minen nyáron meggybort készítek és palackozom vele a nyarat. Mint a legtöbb ember, aki ilyesmire adja a fejét, én is azért választottam ezt, mert a nagykönyv szerint ezt lehet (legkevésbé) elrontani...

     Szó se róla, minden próbálkozásomat dícsérték eddig, de nekem mindegyikben volt vmi nem odaillő ízrészecske. Ha figyelembe vesszük azt, hogy minden szomszédnak van receptje a "tökéletes" meggyborról, ami víz meggy és cukor bonyolult keverékéből áll akkor elég nehéz a dolgunk. Idén minden összetevő meglett és az első eredmények is kecsegtetők, így leírom ÉN hogyan csinálom.

     Maga a meggy beszerzése felért egy Tom Cruise küldetéssel, mert idén szétverte a jég az összes meggyfát és virágjait. Mégis rászántam a pénzt és egy barátom rendkívül jutányos 320 Ft-os (!) áron szerzett nekem 30 kg meggyet (időközben a tél átvászeléséhez szükséges mennyiséget is sikerült meghatározni :P). töltöttem netről egy teljesen hivatalos és meggyfizikai alapokon nyugvó receptet:

http://hu.wikibooks.org/wiki/Gy%C3%BCm%C3%B6lcsbor/Gy%C3%BCm%C3%B6lcsnemek

Mint sokszor itt a wikipédia segített, megy jó ha az ember legoogle-ol a gép mellé és kérdez... A meggy magozásával és zúzásával nem sokat vacakoltam, mert a tapasztalat azt mondatja velem, hogy felesleges kétezer magot kiszedni, mikor 2-3 nap héjon erjesztés nem árt neki. Tehát fogtam egy, a kőművesek által csemperagasztó keverésére használatos szerszámot és egy fúrógép segítségével összeaprítottam vele a megyet egy kis, 60 literes hordóban. EGY mag sem tört szét! Három nap állás után elővettem a nagyapámtól kapott kis szőlőprésemet és beleraktam a meggyzúzalékot. Szépen lepréseltem, és az így kapott "anyaléhez" hozzá mértem a recept szerint számított vizet és cukrot. Az eredmény kb 42 liternyi vörös cukros lötty lett, amit gyorsan beleöntöttem egy 50 literes zöld ballonba és lezártam kotyogóval. Ezután 3 gramm kálium metabiszulfit következett, ami "borkén" néven ismeretes és fertőtlenítésre, valamint tartósításra szolgál. A miértje abban rejtezik, hogy a "jó" élesztőgombáknak időbe kerül kifejleszteni az elsöprő többséget és addig bizony a gonosz munkál... Ezt hivatott kiküszöbölni a szulfit.  Ahogy ez megvolt lerohantam vele a pincébe, ahogy megindult a forrás. 25 fok felett ugyanis megindul a tejsavas erjedés, ami toxinokat termel és hazavágja íz ügyileg a borocskát.

A pincében aztán 21 fokon megkezdte az átalakulást, minden külső behatástól védve. Mostanra túlvagyok az első fejtésen, ami villámfejtés volt, mert egyik reggel gyorsan leengedtem a tiszta részt a már említett 60 literes hordócskába és gyorsan elöblítettem karcherrel a ballont. Ezután visszatöltöttem a "bélést", és visszadugóztam. Előtte feloldottam még egy kg cukrot és beleöntöttem, mert egészen szárazra ért a recept szerint és én a meggybort édesen szeretem. A végső ízbeállítás során még úgyis elválik kell-e bele vmi kiegészítés. Még hátra van havi egy-egy fejtés, aztán mehet a palackozás és a fogyasztással járó "kellemetlen" feladatok...

     Úgy gondolom, hogy közel 30 éves fejjel már benőtt a fejem lágya és teljes kontrollt tartok a nagyvilágból érkező hatások fölött. Értem ez alatt a hétköznapi dolgokat minden nyűgjükkel, az érzelmi, lelki hatásokat is. Így is volt ez egészen idén május elsejéig...

    Történt ugyanis, hogy népesebb társaságban készültünk eltölteni a munka ünnepét. A régi törzsgárda mellett megismertem új embereket is, többek közt egy régi barátom általam eddig még sosem látott barátnőjét. Nos, ez a lányka amellett, h kitűnő beszélgetőpartnernek bizonyoult megitta a per tu-t is velem utolsó cigarettája kíséretében. Ami ezután következett az szabályosan letaglózott. :) Pár perc múlva megjelent egy sörösdobozzal a kezében és megkérdezte, hogy ki tudnám-e segíteni egy szállal, mert ő sör mellé muszáj cigizzen. Én gálánsan felnyitottam "just in case" dobozomat, és feléje nyújtottam. Erre ő elővett egy üres cigisdobozt és jedi elmetrükköt alkalmazott. Rámnézett hatalmas őzikeszemeivel és azt mondta, hogy akkor adjak már neki 4-5 szálat, hogy ne kelljen egyfolytában jönnie újabbat kérni...

    Én gondolkodás nélkül nyújtottam a cigisdobozt és adtam amennyit csak kért. Sőt, már az forgott a fejemben, hogy bocsánatot kérek, amiért ez nem nekem jutott eszembe! Egy perc múlva ocsúdtam a mágia hatása alol és csak hüledeztem, hogy a sziklaszilárd logika hogy hullott apró darabokra a női hatalom ereje alatt... :)

Bizony mondom néktek féljétek az ERŐT!   ;)  

     Régebbebi bejegyzésemben említett szélgenerátorom azóta elkészült, sőt le is döntöttem. A körülbelül 8 hónapos tesztüzem során megállapítottam, hogy a PVC lapátokkal elért fordulat nem elégséges a felhasznált LG direct drive mosógépmotor üzemi fordulatához. Ezért beszereztem egy 5:1 módosítású kúpkerekes hajtóművet, hogy növeljem a fordulatszámot. Ez azonban nem olyan egyszerű mint hangzik, mert egy energiamérlegről van szó. A nagyobb áttétel és fordulat miatt több nyomatékra van szükség a rotortengelyen, hogy ellensúlyozni tudjuk az erő-igényt. Csináltam tehát egy új rotort, ami hat lapáttal van felszerelve, így elviekben megint egyensúly van. A két mellékelt képen látható az első verzió és a módosított állapot.

     Manapság mindenki tud angolul. Vigyázni kell az utcán mit és hol mond az ember. A következő történet egyik barátommal esett meg.

    Hazaérve a melóból haver nekiült gépezni, meg pár sörppel lemosni az út és a munkahely porát. Kicsit azonban elszámolta magát, mert "félkész" állapotban rájött, hogy nem fog kitartani a készlet. Így cipőt, kabátot húzott és elindult a közeli kisboltba utánpótlásért. Útközben két ember jött vele szembe, nem tűntek ismerősnek. Mégis mindkettő egy "helló"-val fogadta, mikor elhaladt mellettük. Udvariasságból viszonozta is, mert ha nem is ismeri őket hogy néz már az ki, ha az ember nem köszön vissza. Mikor elhagyta őket azért az orra alatt félhangosan megeresztett egy "Who the fuck was this?" kérdést. Mire hátulról jött a válasz: "A szomszéd"...

      Elindult az év és én szokás szerint megint nem bírtam magammal. :) Két maratoni Resident Evil 5 zombiirtás között eszembe jutott, hogy van nekem egy félbehagyott szüneteltetett projectem: a mikrovezérlővel meghatott nixie csöves óra, ami mostanában elég ütős retró okosság.

Aki nem tudja hogy mi is a Nixie (eszik-e avagy isszák) annak itt a wiki tájékoztató:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nixie-cs%C5%91

Szóval nem akartam rögtön a sűrűjébe vágni, így kerestem a neten egy egycsöves kapcsolást és nekiálltam megépíteni. Persze miért is menne minden elsőre simán: sok gondot okozott a csőfoglalat megépítése, mert ehez a típushoz már régen nem lehet kapni, vagy ha mégis akkor a cső beszerzési árának 20 szorosáért... A mikrovezérlő, amit használ a kapcsolás már szintén kifutott darab, így meg kellett tanulni az alapokat, hogy át tudjam írni a programot az új típusú vezérlőre. Gondolhatod mit szenvedhet az, aki sose tanult programozni és megnyit egy assemblyben írt forráskódot. Hát lecsúszott pár whiskey-kóla mire megnyugodtam. ;) Végül is elkészült az óra nyákostul, csőfoglalatostul, vezérlőstül. Sok agyalás után a doboz a szabadkőműves szimbólum formát kapta, a mindentlátó szemet egy háromszögben, mert a cső ún. end-view típus, tehát a cső végén olvasható le az aktuális "digit". A végeredmény pedig ilyen lett:

     Itt az év vége és én kezdek szentimentális hangulatba kerülni...

Ezzel még nem is lenne baj, ha nem jönne ki mindig rajtam az alkotásvágy. :P Így most se tudtam nyugodtan ülni a képes felemen és alkottam egy poharas gyertyatartót. IKEA-ban kapható poharas gyertyák férnek bele. szám szerint négy darab. Mezei vasűruboltban kapható köranyagból készült némi lánghegesztéssel erősítve. A kíván kör átmérőket a ház körül előforduló kör szelvényű dolgok használatával készíthetjük el.

Technikai adatok:

- masszív fém váz

- újratölthető

- fényerő szabályozható 1-4 candela erősségig

- "eco" módban az üzemidő mintegy 65 óra

- szabványos az IKEA poharas gyertyáival

- többféle illattal

     Nemrégiben elkészült biciklimre készítettem egy tulajdonjogot igazoló rézlemezt, vagyis névtáblát. A donor rézlemez nagyapám egyik régi biciklijéről származott, amit a modern technika segítségével átalakítottam...

A régi névtáblákra egy gravírozószerszámmal írták föl a tulajdonos nevét. Ennek hiányában másfajta technikát alkalmaztam. A felületből kiemelkedő 3 dimenziós írást szerettem volna. Ezt elég nehéz kivitelezni házi körülmények közt, de...

Eszembe jutott valami. A nyomtatott áramkörök készítésekor alkalmazott maratási eljárás megfelelő lehet. így neki is álltam: nyomtatás, tükrözés, vasalás, maratás és máris készen van a "vadonat-régi" névtáblám. Persze ez nem véd a tolvajoktól, de nagyon elegáns díszítőelem.

     Ebben a bejegyzésben nem a 80-as évek egyik drog-kultfilmjéről (mechanikus narancs) kívánok szólni, hanem a frissen elkészült elektromos kerékpáromról.

     A szerkezet már harmadik generációs fejlesztés, úgymond kiforrott technika. Adva volt egy schwinn mintájú cruiser bicikli, ami a dicső kínai nehézipar remeke (barokkos túlzással). A biciklit annó dobozolva vettem, házilag kellett összerakni, mint az ikea-s szekrényt. borzasztó minőségű volt, azonnal cseréltem a legtöbb alkatrészészét (erre mondják, h olcsó húsnak híg a leve). Összeállt végül a járgány, de nem volt olyan, mint szerettem volna. Így rászántam magam egy végső átalakításra.

     Egy lelkes fórumozó barátom tanácsára írtam az egyik hazai elektromos kerékpár forgalmazó cégnek és volt nekik megfelelő agymotorjuk. Így már használhattam a jelenlegi 24 voltos rendszeremmel a binyiglimet. Egy hét megfeszített munka után összeállt a nagy mű: narancsszínű váz, fekete villával letisztult elrendezéssel végre elégedett vagyok az eredménnyel. Sebessége nem túl egetverő, de 25 km/h-val kényelmesen lehet vele haladni, és fáradtság nélkül megtenni nagyobb távolságokat. Mindemellett alkalmas a gép "normál" módú tekerésre is.

    Minap sikerült lencsevégre kapnom egy térben és időben megtévedt honfoglalót. Mivel a híres magyar találékonyság már akkor is dívott, emberünk nem csüggedt: előkapta mobilját és sms-t írt Árpádnak! :D